Iroda:
1015 Budapest, Donáti u. 7/a
Postacím: 1251 Budapest, Pf. 70.
Telefon / Fax: 36/1/201-1011
magyar.ormeny@t-online.hu
Örmény történelem

Örményország történelme
Örményország területe ma alig töredéke az örménység által bírt, egykori hazának. Az ásatások szerint már a Kr. előtti 3000 körül igen gazdag kultúra virágzott a hegyvidéken található, gazdag érclelőhelyeknek köszönhetően. A későbbi örmény területeken a IX.-VII. században erős állam jött létre: Urartu, királyi központja a Van tó partján állt.

Ennek széthullása után kb. Kr. előtt 600-ban jelentek meg a területen az indoeurópai „hai” törzsek, amelyek a korábbi lakossággal vegyülve a későbbi örménységet alkották. (Az „Armenia” elnevezés perzsa eredetű.) A VI. század közepén Örményország perzsa befolyás alá került, ám honi dinasztia irányította. Nagy Sándortól csak névleg függött, megőrizte önállóságát a szeleukidák idejében is. A II. században vált ketté az ország, kialakult Nagyörményország és Kisörményország (a Fekete tenger délkeleti partján).

Kisörményországot az I. században bekebelezte a római birodalom, Nagyör-ményország pedig komoly jelentőségre tett szert a 94-56 között uralkodó I. Tigranesz idején, aki meghódította Szíriát és Kilikiát, ám a rómaiak legyőzték és a területek odalettek. Nagyörményországért hosszú harcokat folytatott egymással a pártus és a római birodalom. Kr. u. 300 körül az örménység felvette a keresztséget, amely államvallássá vált. Ez Világosító Szent Gergely érdeme: ilymódon Örményország lett a világ első keresztény országa. A tény azonban éles konfliktusokat szült a perzsákkal. 387-ben végül az országot Perzsia és a Keletrómai Birodalom felosztotta egymás közt.

Az ezután következő időszak nagy jelentőségű az örmény nemzettudat kiala-kulásában. 405-ben Meszrop Mastoc megalkotta az örmény írást, lefordították a Bibliát; ez az óörmény irodalom aranykora.

A VII. században Nagyörményországot elfoglalták az arabok, Kisörményország pedig Bizánc kezén maradt. Az arab fennhatóság idején vált jelentőssé a Bagratida dinasztia, amely az ország nagy részét a kalifák uralmától függetlenné téve, 885-ben királyságot alapított. Uralmuk 1080-ig tartott, gazdasági és kulturális fellendülés új korszakát hozva el. (A főváros ekkor Ani, amely ma romváros – innen származnak a végül Erdélyben megtelepült örmények is.) A Bagratidákat Bizánc űzte el, amely fokozatosan uralma alá gyűrte Örményországot. A bizánci császár kárpótlás címén az arisztokrata családoknak Kisázsiában adott birtokokat s ez indította az örmények első, tömeges kivándorlását az új területekre.

Az emigráció felerősödött, amikor a XI. században betörtek a szeldzsuk törökök. Csak az ország északi része maradt független, de úgy, hogy a Zacharidák irányításával a szomszédos Grúzia hűbérese lett. A kisázsiai örmény menekültek a Földközi tenger partján, Kilikiában kis államot hoztak létre a Ruben Bagratida után Rubenidának nevezett dinasztia vezetése alatt. A terület 1198-ban királysággá alakult, amelyet az egyiptomi mamelukok 1375-ben kerítettek hatalmukba.

A tulajdonképpeni Örményország területe ezalatt rémes pusztítások színhelye volt: 1235-43 során lerohanták a mongolok, majd újólag végigpusztította Tamerlan, a XIV. század végén pedig az oszmán törökök. Újabb menekültáradat indult a Fekete tengertől északra fekvő területek felé. Az ország birtoklásáért Törökország és Perzsia évszázadokig rivalizált, az 1555-ös és 1639-es szerződésekben végül a keleti részeket a perzsák kapták. Tömegesen telepítették át a lakosságot Perzsia belsejébe, ahonnan aztán Indiába és a Távolkeletre is kerültek örmények. A török uralom az ország gazdasági és kulturális hanyatlását eredményezte, ez a XVII. és XVIII. század folyamán növekvő ellenállást és szabadságmozgalmakat váltott ki.

A XIX. század elején Oroszország bekebelezte Grúziát. Az orosz-perzsa háború után, 1828-ban a cár birodalmához csatolta Kelet-Örményországot, az orosz-török háború után, 1878-ban pedig Észak-Örményországot is. Ide vi-szont a török és perzsa fennhatóság alól kezdtek visszaköltözni az örmények.

A török fennhatóság alatti örmény vidékeken egyre nőtt az örményüldözés. Az 1878-as berlini kongresszus kötelezte ugyan Törökországot, hogy hajtson végre reformokat és adjon több jogot az örménységnek, ám ez írott malaszt maradt. 1895-96-ban törökök és kurdok tömegmészárlást rendeztek az örmények körében. A pogromoknak közel egymillió örmény esett áldozatul, majd 1915-1922 között  az Örmény Genocídiumnak további másfélmillió örmény esik áldozatul. (Részletesen lásd. az Örmény Genocídium c. részt.)
1918 április 28-án a népírtás utáni „feltámadást” az első, független örmény köztársaság kikiáltása jelentette. De (a szovjet Vörös Hadsereg jelenlétében) már 1920-ban kinyilvánították a szovjethatalmat és 1922-ben az ország Örmény Szocialista Szovjet Köztársaság néven formálisan is a Szovjetúnió része lett.

Ennek széthullása után, 1991 szeptember 21-én kiáltották ki a ma független Örmény Köztársaságot. Lakói a határon túl, a képletesen szinte karnyújtásnyira lévő szent hegyet, az Ararátot azonban csak vágyakozva nézhetik a távolból: ott a török hadsereg az úr, nem szívesen látja a vendéget. Főként, ha örmény.

Magyarörmények történelme

Lásd Egyesületünkről c. pont.

<< vissza
Copyright © Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, 2007 Minden jog fenntartva!