Iroda:
1015 Budapest, Donáti u. 7/a
Postacím: 1251 Budapest, Pf. 70.
Telefon / Fax: 36/1/201-1011
magyar.ormeny@t-online.hu
Erkölcs és vallás

Erkölcs és hitvallás 

Február 3. Szt. Balázs püspök és vártanú:
„…védj ma is, segíts Sebaste püspöke!”
A torokdaganatos, halálos beteg Babits Mihály szólítja így meg a szentet: „Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!” kezdetű, Balázsolás című, l937. nyarán írt egyik utolsó versében. A babitsi életműből már csak az l937-38-ban fogant Jónás könyve és a legvégén, az l939-ben született Jónás imája van hátra.

Mintegy l62l évvel a költemény megírása előtt, Kr.u. 3l6 táján hal mártírhalált Szent Balázs, az örményországi Sebaste püspöke, egy akkor már több mint 2000 esztendős nemzet fiaként. Abban a közel 5000 évvel ezelőtti időben Örményországot még Hájászdánnak hívják, mivel az örmények akkoriban magukat hájknak, azaz uraknak nevezték. Az ószövetségi Biblia ezt a földet azonban Thorgomának hívja, hiszen Noé Jáfet nevű fiának unokája Thorgom volt, akitől Hájk származott. A hájk dinasztia uralkodása Kr.e. 2350-ben veszi kezdetét. Egyes források név szerint említik Kr.e. l300 táján az uralkodóház Arám nevű utódát, aki nevét a görögöktől kapja, akik Armenosnak nevezik, mivel a birodalmat keletről és délről támadó népeket legyőzi. Örményország mai elnevezése, a görögből levezethető Arménia innen eredeztethető. Arám fia és utóda a trónon Szép Ará, akitől az Ararát hegye veszi a nevét Kr.e. l200 körül. Szép Ará unokájával hal ki a Hájk uralkodóház, és az oldalági leszármazottak ragadják magukhoz Örményországban a hatalmat. Ennek az ágnak nevezetesebb uralkodói között tartják számon Digránt, aki Kr.e. 580 és 535 között vezeti az országot, és a birodalom határait kiterjeszti. Ennek az oldalágnak az utolsó sarja Váháken, aki a Nagy Sándor elleni háborúkban veszíti el az életét. Nagy Sándor Kr.e. 330-ban bekebelezi Örményországot. A II. uralkodóház, az Arsacidák hatalma Kr.e. l46-tól Kr.u. 428-ig tart. A dinasztia kiemelkedő királya Artaxerxes /Kr.e. 111-86/, aki meghódítja egész Kis-Ázsiát, és az örmény birodalmat a parthusoktól függetleníti. Az ő fia Digrán /Kr.e. 86-53/, aki legyőzi Parthiát és meghódítja Kappadóciát, végezetül felveszi a szeleukus koronát, azaz Asszíria, Babilónia, Palesztina királyságát. A római Lucullustól azonban vereséget szenved és később lemond az Örményországon kívüli tartományairól. Fiát Antonius fogatja el, és Örményországot a Római Birodalom tartományává teszi. Ettől kezdve majdnem két évszázadon át Örményország hol a Parthus, hogy a Római Birodalom része.
A II. nagy örmény uralkodóház legkiemelkedőbb személyisége ebben a korban Tiridat /Kr. u. 284-337/, örményül Dertád, aki Rómából hazatérve Világosító Szent Gergely segítségével Örményországot keresztény hitre téríti, majd 300 évvel azután, hogy maga Tádé apostol személyesen viszi el a keresztény tanokat erre a földre. Ám Örményország ekkor már 2655 év óta történelmi tényező, amelynek 2000-5000 méter magas hegyei között erednek a Tigris és az Eufrátesz folyók, amelyek hullámai jó pár ezer kilométerrel délebbre, Mezopotámiában /a mai Irakban/, az emberiség szellemtörténetének, kultúrájának, civilizációjának legősibb, több mint tízezer éves bölcsőjét ringatják.
Balázs népe tehát hosszú utat járt be idáig, ám ekkorra történelmi válaszúthoz érkezett. A szent sem tudhatta, hogy életének és vértanúságának éveit és személyét is a tudományos utókor – amely a történettudományban is igyekszik mindent feldarabolni, részekre osztani, időhöz és időpontokhoz kötni – majdan korszak határként fogalmazza meg. Ugyanis, amikor Kr.u. 316. táján Balázs vértanúhalált halt, elvileg a mai egyháztörténészek szerint már három éve beköszöntött a Konstantin-béke kora, hiszen Nagy Konstantin rendeletével, amellyel voltaképpen a kereszténységet államvallássá teszi a Római Birodalomban, legalábbis történettudományi szempontból véget ér a vértanúk egyházának 200 éves korszaka. Balázs szülőföldje azonban távol esik a birodalom központjától, hazája, Örményország a római impérium peremvidékén helyezkedik el. Konstantin császár társuralkodója, Licinus ugyanis önkényesen túlteszi magát a császár 313 elején kiadott türelmi rendeletén és Keleten folytatódnak a keresztény üldözések. Ám még ebben a megközelítésben sem törvényszerű a vértanúság, hiszen az örmény Sebaste városában szülei előkelő keresztényeknek számítanak, akik fiúkat is jó nevelésben részesítik, az ifjú Balázsból orvos lesz, és nevéhez – Basilius – méltóan igaz királyi lélek. Szülővárosának keresztény polgárai ezért püspökükké választják. Amikor az üldözések Sebaste városát elérik, a szent híveinek kívánságára elrejtőzik egy közeli sziklabarlangban, amely a környék vadállatainak is búvóhelye egyben. Nemsokára azonban Sebaste pogány prefektusának, Agricolának a keresztény vértanúk kínoztatása végett újabb vadállatokra van szüksége, így rátalálnak a barlangra, ahol azonban a vadállatok testőrök módjára Balázs védelmére kelnek. Agricola ekkor fegyveres katonákkal bírói széke elé idézi a szentet, aki készségesen engedelmeskedik a hatósági idézésnek.
Útban a város felé sokakat meggyógyít, többek között egy halszálkától fuldokló gyermeket. A püspök és a prefektus között szóváltás kerekedik, ezért Agricola lefejezteti Balázst, akinek emléke, mélyebb és általánosabb tisztelete ezer esztendő multával, a XIV, század közepén elevenedik fel újra, amikor a himlő- és pestisjárványok – amelyek kezdeti tünetei közé tartoznak a torokfájások és fulladásos rohamok – tömeges pusztítást okoznak az emberek között. Vélhetőleg ekkortól emelik Szent Balázst a tizennégy segítő szent sorába, akik között olyanokat tisztelhetünk, mint Szent György vagy Szent Kristóf. Mert ők talán már tudják, hogy – Babits szavaival – „mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet (…) S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.”

<< vissza
Copyright © Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, 2007 Minden jog fenntartva!